i-REXFO i-REXFO

Megoldásokat a katasztrofális méreteket öltő élelmiszer-hulladék csökkentésére

Az élelmiszer-felesleg karitatív célú szelektálásának, valamint a visszamaradt veszteség biogáz-erőművekben való hasznosításának folyamatát dolgozták ki az i-REXFO elnevezésű projektben, amelynek tagja volt a Magyar Élelmiszerbank Egyesület is. Az olasz vezetésű konzorcium megoldásokat dolgozott ki az élelmiszer-hulladék csökkentésére.

Az élelmiszer-pazarláshoz kapcsolódó kutatásoknak általában az a célja, hogy a pazarlási hierarchiában a legjobb megoldásokat szorgalmazza. Magyarországról a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és a Biogáz Unió Zrt. vett részt abban az uniós finanszírozású kezdeményezésben, amely a maradékok fenntartható továbbhasznosítását tűzte ki céljául.

A LIFE finanszírozta i-REXFO projekt (Increase in the Reduction and Recovery of Expired Food) ennek a hierarchiának két szintjét, az adományozást és a biogázként való hasznosítást célozta meg.

A projekt alaptézise, hogy vannak olyan élelmiszerfelesleg-források, amelyek alsóbb szinten hasznosulnak, miközben a piramis magasabb szintjein is fel lehetne használni őket. Azt vizsgálták meg tehát az i-REXFO projektben, hogy van-e lehetőség a kommunális hulladéklerakóba szánt élelmiszerek szelekciójára úgy, hogy azok egy része emberi fogyasztásra, másik része pedig biogáz-erőművekben való feldolgozásra kerüljön.

A projektet a Perugiai Egyetem biogáztudomány központja irányította olasz, dán és két magyar konzorciumi taggal. Umbria volt a projekt szíve-lelke: a projektben részt vett maga a régió is, amely a szabályozásért volt felelős.

Az Élelmiszerbank és a Biogáz Unió feladata röviden az volt, hogy megvizsgálja: technológiailag, jogszabályilag és szervezési szempontból megvalósítható-e az Umbriában élesben is lezajló pilot Magyarországon. Rentábilis-e, fenntartható-e; ezek voltak a kulcskérdések a nagy horderejű projektben. A magyarországi megvalósíthatóságot két régióban, Kisbér és Tiszavasvári környezetében vizsgálták.

Itthon a feltételrendszer adaptálását dolgozták ki, eamelynek persze voltak technológiai, jogszabályi és szervezési kérdései. A technológiai feltételrendszer elsősorban a biogázüzemek működésére vonatkozott: az volt a kérdés, milyen típusú alapanyagot lehetséges hasznosítani.

Az olaszok csak erre fókuszálva lebonyolítottak egy nagyon komoly laborvizsgálatot, amelyben az egyes élelmiszerfelesleg-alapanyagok alkotórészeit vizsgálták meg. Egészen pontosan azt, hogy milyen ezeknek az alapanyagoknak a biogáz-előállítási anyaghatékonysága.

Ebből egy adatbázis is készült, ami már önmagában is nagyon fontos eredmény. Az adott biogázüzem gazdája ennek köszönhetően a jövőben eleve rendelkezni fog azokkal a szükséges információkkal, hogy a rendelkezésére bocsátott feleslegből milyen hatékonysággal tud energiát előállítani, és a termelésből visszamaradt iszap hasznosítható-e mezőgazdasági alapanyagként. Annak, hogy milyen élelmiszerből lehet biogázt előállítani, és hogy az abból keletkező végtermék alkalmas-e trágyázásra, rengeteg jogszabályi kötöttsége is van, amely országonként változó.

A 2017 őszén indult, 2021 elején lezárult projektben a hazai tagok válaszokat kerestek azokra a kérdésekre, hogy például van-e olyan felajánló egy magyar biogázüzem közelében, amely élelmiszer-felesleget tud az üzem számára biztosítani. Aztán van-e olyan karitatív kör, amely a még felhasználható felesleget leválasztja az emberi fogyasztásra már nem alkalmas maradékról. Kérdés volt az is, hogy szükség lesz-e például olyan szereplőre, akinek csak a kicsomagolás a feladata (azaz: a műanyag leválasztása az élelmiszerről). Fontos volt megválaszolni, hogy biztosítható-e a biogázüzem számára a homogén alapanyag. Kérdés volt, hogy lesz-e olyan mezőgazdasági szereplő, amely a fennmaradó iszapot (tápanyagot) át tudja venni, fel tudja használni. A projekt résztvevőinek meg kellett vizsgálniuk, hogy melyik szereplő mit végez, milyen költséget áll a folyamatban.

További információk a projekt weboldalán érhető el.